Kína energiaéhsége miatt nem tud leválni a szénről

Egy friss bejelentés szerint Kína jelentősen felpörgeti a megújulókhoz kötődő beruházásait sivatagi szélenergiaparkokkal, vízerőművel és az energiamixében közel 60 százalékkal jelenlévő szénerőművek kibocsátásának mérséklésével. Ugyanakkor a szén szerepe nem csökkenne, hanem inkább a szénüzem szűrési megoldásait erősítenék, mert az olcsó és széles körben elterjedt fosszilis energiára szüksége van az ázsiai országnak.

Kína tehát mostantól az offshore, azaz tengeri szélerőművek fejlesztésére és a sivatagi energiaellátó bázisok építésére (is) összpontosít, ám ezzel párhuzamosan némileg növeli a szén szerepét. A Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (NDRC) március 5-én közzétett, a Reuters által is idézett, jelentése szerint Kína a vízenergia irányába is nyit: egy vízerőművet tervez a tibeti Jarlung Cangpo folyón, igaz, ez Indiával szemben stratégiai aggályokat vet fel. Továbbá egy közvetlen áramátviteli útvonalat is építene Tibet és Hongkong, Makaó, illetve Kuangtung között.  

Emlékezetes, hogy Kína a 14. ötéves tervében (2021–2025) vállalta, hogy 2025-ig 18 százalékkal csökkenti a szén-dioxid-intenzitását, vagyis a gazdasági növekedés egységére jutó szén-dioxid-kibocsátást. Az ország tehát a gazdasági növekedésének a fenntartása és a környezetvédelmi céljainak az elérése között folyamatosan egyensúlyoz, miközben a gyorsan növekvő energiafogyasztás és a szélsőséges időjárás  látványosan nehezíti a kibocsátáscsökkentési tervek elérését (erre jó példa a vízenergia, amelynek a termelése az aszályra és a hirtelen esőzésekre egyaránt érzékeny). 

A szén domináns marad, így továbbra is olcsó a termelés 

Kína energiatermelésének az alapját tavaly még mindig a szén adta, és ez a dominancia az idén sem változik jelentősen. A szén részesedése az energiamixben megközelítette a 60 százalékot, miközben az ország tavaly 66,7 gigawatt új szénerőművi kapacitást hagyott jóvá és további 94,5 gigawatt szénerőmű építésébe kezdett – ez ráadásul a legmagasabb új szénerőmű építési-beruházási szint 2015 óta. A Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) és a Global Energy Monitor (GEM) adatai szerint Kína ugyan növeli a széntermelést, ezt némileg ellensúlyozhatja, hogy az erőműveiben alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákat tesztel.  

Kína energiapolitikája kettős stratégiát követ: miközben tovább növeli a szénalapú kapacitásokat, gyors ütemben bővíti a megújulókat. Ez a kettős folyamat globális hatású, különösen az Európai Unió számára, amely érzékenyen reagál a kínai technológiai és energiaár-alakulásokra. 

Nap-, szél- és vízenergia  

Közben a kínai megújuló energiaforrások dinamikusan bővülnek: a napenergia-kapacitás a tavalyi év végére 890, a szélenergia-kapacitás pedig 520 gigawattra nőtt. Ezek együttesen az idén az energiamix 18-20 százalékát fedezhetik.  

A vízenergia továbbra is igen jelentős szerepet játszik, az aránya az idén várhatóan 15-17 százalék lesz az áramtermelésben, és ez tovább nőhet, ugyanis az említett, a tibeti Jarlung Cangpo folyón elinduló vízerőmű-beruházás hatása is hozzáadódik. A 2033-ban átadni tervezett óriásgát évente akár 300 TWh energiát is generálhat, ami mintegy 2,8 százaléka Kína idénre várható 10 600 TWh-s éves áramtermelésének. És bár az energiaigény növekszik, ettől még e vízerőmű szerepe igen jelentős marad. Az is igaz viszont, hogy a klímaváltozás miatti aszályok és heves esőzések-áradások a vízenergiát a korábbinál is kiszámíthatatlanabb megújuló energiaforrássá teszik. 

Európai Unióra gyakorolt hatások 

Az ázsiai nagyhatalom energiapolitikája mindeközben közvetett hatással van az Európai Unióra is. Az EU kínai nagykövete, Jorge Toledo a napokban felszólította Pekinget, hogy hagyja abba a szénerőművek építését, mivel azok gyors központi jóváhagyása ellentmond Kína zöldkezdeményezéseinek. Az uniónak kihívást jelent, hogy versenyképes maradjon egy olyan globális piacon, ahol Kína alacsonyabb energiaköltségei versenyelőnyt biztosítanak számára. Emellett Kína vezető szerepe a megújuló technológiák, például a napelemek és az akkumulátorok gyártásában növeli az európai országok függőségét. Az EU-nak ezért diverzifikálnia kell a beszállítóit és fejlesztenie a saját energiahálózatát, hogy csökkentse a kínai dominanciából fakadó kockázatokat. Kína számára kihívást jelent az energiahatékonyság javítása és a szén-dioxid-intenzitás egyidejű csökkentése. Ahogy a fentiekből kiderül, Kína energiapolitikája jelenleg egy igen összetett egyensúlyozás a megújuló energiaforrások fejlesztése és a szénalapú energiatermelés fenntartása között. Miközben az ország jelentős előrelépéseket tett a megújuló energia terén, a szén továbbra is igen meghatározó, az említett 60 százalék körül szerepel az energiamixben. 

Az egyre olcsóbban előállítható energiaigényes kínai termékek (például gépalkatrészek, könnyebben szállítható építőanyagok, fém árucikkek) még inkább ellehetetleníthetik az EU ipari szereplőit. Eközben az európai zöldátállás és az energiafüggetlenség erősítése továbbra is drága és lassú. Arról nem is szólva, hogy a zöldátállás amúgy is jórészt a kínai technológiától és a 90 százalékban Kína ellenőrzése alatt tartott ritkaföldfémek elérhetőségétől függ. Ez utóbbiak az akkumulátorok, az elektromotorok és a szélturbinák igen fontos összetevője.  

(Források: Reuters; Carbon Brief; The Guardian; Fitch; Carbon Brief)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/EPA/Martin Divisek

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.